1.fejezet: Stílusváltás
Ma is épp olyan borús időre keltem mint mindig. De félre ne értsetek, nem odakint volt vihar,hanem a lelkemben. Olyan érzések keringtek bennem, mint a : csalódottság, aztán kinyitottam a szemem, és egy újabb érzelem….valaki hiánya….ezen eltöprengtem egy darabig aztán mikor nem jutottam semmire,akkor tört rám a rettegett kétségbeesés , hogy nincs miért, vagy épp kiért élnem…ez egy eléggé ijesztő gondolat.
Ekkor lépett be az édesanyám, Bernadett Hale. 37 éves, kiváló anya. Nála jobbat kivánni sem tudnék. Mikor apám elhagyott csak ő tartotta bennem a lelket, s ez idő alatt olyanná vált számomra mint a legjobb barátnőm. Szóval ott jártam hogy anyum belépett a szobámba s nekem nem sok kellett hozzá hogy felismerjem nem a legjobb passzban van.
- Mi a baj?- kérdeztem ijedten, de ő csak elmosolyodott.
- Nincs semmi baj drágám csak tudod….- összeráncoltam a szemöldököm.
- Anyu ne játszuk ezt! Ismerlek már!
- Oké oké!- emelte fel megadóan kezeit. - Arról lenne szó hogy el kellene adnunk a házat és a nagyiékhoz költözni. – sütötte le fejét anyu. Mi?Na várjunk egy csöppet…a nagyiékhoz? Azt már nem! Soha! Miattuk romlott meg a családi életem! Gyűlölöm őket!
- Azt már nem! Soha! Amúgyis miért kell eladnunk a házat?
- Mert nem tudom fizetni!
- Jó ezt megértem…..de miért pont a nagyiékhoz?
- Nézd kicsim két választásunk van. Vagy a nagyiékhoz költözünk, vagy Angelica nénédhez Yorshire-be.- mondta anyám rideg hangon engem azonban rázott a düh!Nem voltam képes elhinni hogy ez megtörténhet! Angelica nénémet pedig még életemben nem láttam! Honnan tudjam hogy nem egy elmeroggyant pszhihopata állat?
- Yorkshire? És ő ajánlotta fel?-kérdeztem mostmár minden kósza érzelmet arréb toloncolva magamban.
-Igen Ő.-mosolyodott el anyám, és szerintem ő maga is örült annak hogy inkáb effelé az ajánlat felé hajlok.
-Akkor szerintem ez eldőlt anyu.Yorkshire be megyünk rendben?Amúgy is kíváncsi vagyok a nénikémre.-mondtam határozottan,mire anyám elnevette magát.
-Felőlem rendben kincsem,sőt én nagyon örülök neki,de előlre szólok hogy a nénikédnek lesznek elvárásai veled szemben.
- Mégis mik? Mossak rendszeresen fogat?...Jelentem, ez már megtörtént!
- Nem nem….az ő elvárásai…hogy is mondjam….előkelőek.-mondta anyum majd azzal az üzenettel hogy:” Pakolj mert holnap suli után indulunk!” kiment a szobámból.
Jah holnap indulunk mi? Mondjuk nem mintha akkora gondot jelentene összepakolni,hisz nincs sok holmim….vagyis van,de nem tart olyan sokáig összeszedni őket. De jobban tenném ha indulnék mert tíz perc múlva kilenc és kezdődik az órám.
****
Aránylag gyorsan sikerült összekapnom magam,és már uton is voltam a suli felé. Ugy döntöttem a mai utolsó napon nem úgy megyek a suliba mint egy Goth,hanem mint egy normális, hétköznapi lány.Vagyis csőfarmert vettem magassarkúval meg egy fehér toppal amit egy hosszú boleroval koronáztam meg.A hajamat pedig kiengedve hagytam. Aránylag gyorsan odaértem a sulihoz, de már elkezdődött az első óra.Bár a többiek és a tanárok is megszokták már hogy kések, jó eredményeim miatt,soha nem rótták fel nekem a dolgot. Jut eszembe még nem is beszéltem nektek a sulimról.
Nem valami nagy cucc.Egy három emeletes épület,a felső emeleten egy teniszpályával és egy uszodával.A földszinten találhatók a kollégisták szobái,és a konyha.Na igen a sulimenza…..érdekes egy dolog.Az első emelet a kilencedik és tizedik évfolyamé,a második emelet pedig a tizenegy és tizenkettedik osztály birodalma. A harmadik szint pedig a testnevelés óra helyszíne.Nem olyan nagy, de hasznos.
Szóval mint mondtam épp késésben voltam,de mikor odaértem az ajtó elé,megtorpantam:Biztos hogy én be akarok menni ide?Mit szólnak majd a többiek?Már az utcán is megbámultak!.- gondoltam magamban,mikor sietős léptek zaját fedeztem fel a hátam mögött,az amugy teljesen kihalt folyosón. Jajj ne!Nem lehet hogy Ő!-fordultam ismét gondolataimba,ám ekkor a lépések abbamaradtak, s egy jól ismert hang szólalt meg mögöttem.
-Sarah!?Tényleg te vagy az?- Na igen. Iménti gondolataim beigazolódtak. Megfordultam, és az isteni Elliot Grant el találtam szemben magam. Félhosszú göndör,gesztenyebarna hajának tincsei összekuszálódtan helyezkedtek el angyali arcán,melyet gyönyörű égkék szeme dobott fel.
Elliot számomra mindig is a tiltott gyümölcs kategóriájába tartozott,vagyis inkább ugy mondanám hogy ő tipikusan az a pasi akit egy magamfajta nem érhet el.
Ő is az én évfolyamomba jár, és a lányok bomlanak érte,ami persze nem csoda. Hibátlan bőre van, ami enyhe kreol árnyalattal rendelezik.183 cm magas, és aránylag izmos is. Nagyon intellektuális személyiség. Igazából sok mindenben megegyezünk Ő is imád rajzolni, írni és zenélni. De visszatérve arra, hogy rengeteg lány rajong érte,sajnos azt kell mondanom hogy engem is behálózott, de a „társadalmi” külömbségek miatt, soha sem kerülhettünk egymás közelébe, mivel én Goth vagyok, ő pedig egy népszerű srác. Bár eléggé furcsán kezeli a népszerűségét…vagyis inkább sehogysem kezeli a dolgot. Amugy most hogy így itt áll előttem.-amit el sem tudok mesélni milyen hihetetlen- ideje szót ejteni a mai kinézetéről is.
Ma egy fehér selyemsál lóg a nyakában,egy szürke trikó van rajta,és a nyakában a sál alól kificcen egy dögcédula is. Egy fehér öv,és egy szürke farmer van rajta de az egész öszhatást egy fehér farmerkabáttal,és fekete tornacipővel dobta fel.Valami irdatlan helyes!
De ha jól látom a rajzmappája van a kezében!Vajon ő miért késett?
-I…Igen én vagyok.
-Wow!Mondták már,hogy így totál hasonlítasz Taylor Swift re?-Taylor Swift re?Hát ez egy érdekes kombináció.Egy dolog azért hiányozni fog a jó öreg Londonból.Mégpedig egy bizonyos Elliot Grant.
-Amúgy elkéstél óráról?-kérdeztem egy ártatlan pillantással mire ő elmosolyodott.Istenem de helyes a mosolya!
-Aha!Elaludtam! Amúgy….mi ez a cucc rajtad?
-Miért?Hülyén nézek ki?-kérdeztem kicsit elszégyelve magam, mert igazság szerint kényelmetlenül éreztem magam.
-Nem!Dehogy!Félre ne érts, nagyon jól áll csak tudod…ez egy olyan oldalad amit még nem láttam.-szabadkozott Elliot, és ha jól láttam kissé elvörösödött.Bár tuti hogy csak a szemem káprázott.
-Tudom.Holnap itt hagyom a sulit,és gondoltam kicsit „normálisabban”-itt felemeltem az ujjaimat,és idézőjeleket formáltam.-fogok felöltözni.
-E…Elmész?-kérdezte kissé-számomra elég meglepő módon-szomorkásan.
-Ühüm.-bólintottam
-Na és hova mész?-kérdezte Elliot érdeklődve.Furcsa mert eddig láthatatlan voltam számára,és sosem beszéltünk huzamosabb ideig.
-Hát tudod…Yorkshire be a nagynénémhez.
-De miért?-kinos kérdés.elkezdtem tekergetni a hajamat mire valahogy összeszedtem magam hogy válaszolni tudjak.
-Tudod támadt egy kis pénzügyi problémánk,és a nagynénémhez kell költöznünk.
-Értem…-ennyi volt a válasza az egészre,majd ezt követte a hosszú,-és számomra feletépp kínos-csend.5 vagy talán 10 perc is eltelt e nemes némaságban mikor Elliot ujra szólásra nyitotta a száját.
-Figyelj Sarah.
-Hm?Mond csak.-kaptam fel tekintetem a földről. Eleinte azt hittem káprázik a szemem,de hál’égnek nem.Elliot elpirult!Istenem ez kész!2 éve járunk egy osztályba és most fogja kitalálni hogy tetszek neki?...Na jó Sarah ne szálljunk el.Lehet hogy nem is ezt akarja mondani…..sőt….tuti hogy nem.Remélem hogy nem.-
-Figyelj Sarah én*****.-megszólalt a csengő,és semmit sem hallottam az egészből.Na mondjuk ilyen szerencsém is csak nekem lehet….
-Bocsi de nem hallottam!Elmondanád újra?-mosolyogtam, és Elliot már készült ujra kimondani,mikor szinte az összes osztályteremből egyszerre özönlöttek ki a diákok őrületes zajt csapva,ráadásul egy száguldó vadbarom fel is lökött énmeg nekizugtam a szekrénysornak.Elliot felsegített,és ismét mondta volna a dolgokat,de ekkor meg a kis rajongóbrigádja,és szó szerint eltaszítottak Elliot közeléből.-Hát ez kész!Komolyan mondom ilyen nincs!-mondtam magamban, majd egy gyors,lemondó mosolyt dobtam neki oda,azt a szót artikulálva hogy Viszlát! és már szaladtam is a kövi órára, ami ének volt. Bár én magán énekórákon veszek részt,mert gitározok is közben. Egyedül Will szokott benézni hozzám de ő is csak nagyritkán.
Szóval, beértem az énekterembe,de balszerencémre még ott volt az osztályom és a drágalátos osztályfőnököm is.Fasza.Gondolom az ofő már vázolta a hírt hogy elmegyek. Mikor megláttam az osztálytársaim arcát akkor viszont el kellett hogy nevessem magam,annyira szánalmasan festettek.
Ugy néztek rám mint egy UFO ra.Ennyire jól néztem volna ki?
-Á Sarah!Már vártunk rád!Elmondtam az osztálynak a híreket,de szerintem megérdemlik hogy te magad köszönj el tőlük.-Na igen a hőn imádott Mrs.Knight..Hát ez remek!Mindenki le van akadva az öltözékemen,és most még ez is!-fogtam a táskámat és a gitáromat,majd felültem a tanári asztalra.Ujra végignéztem szánalomra méltó,korcs kis osztályomon,s legjobb barátnőmön Zoey n akit szintén meglepett a dolog de inkább hallgatott.Ekkor meghallottam hátulról az osztály stricijének,Daniel nek hangját.
-Sarah!Ez most komoly?
Igen komoly.Azért jöttem be ma hogy elbucsuzzak,mert a holnpi nap folyamán Yorkshire be költözöm.-Mindenki megfagyott.Elég nevetséges látvány volt.
-Jajj ne legyetek már ilyenek!Eddig sem törődtetek velem!Kivéve Zoey-t és Will-t!.-Hm.Nem gondoltam volna hogy ki merem mondani.De csak kimondtam!-a válaszpillantásoktól sem vártam sokmindent.Volt ami azt tükrözte:Ribanc!néhány pedig azt hogy:ez a hála?.Be kell vallanom eléggé feldühítettek,ugyhogy fogtam magam és kimentem a teremből,egyenesen hazafelé véve az irányt.
Már a suli kapujánál álltam,és nyitottam is a kaput mikor két ismerős hangot hallottam magam mögött,melyekhez gyors léptek is kapcsolódtak.
-Sarah!Várj!-ismerem ezeket a hangokat.Ha kéne tán még többszáz közül is megismerném.Zoey és Will voltak azok, így hát megálltam, és feléjük fordultam.Persze rájuk már mosolyogva.
-Á Sziasztok!Mizu?-próbáltam közvetlen lenni, de Z.ugy borult rám mint aki nem lát engem soha többé.
-Jajj ne csináljátok már!Yorkshire csak 3 órára van innen!-Zoey felvette a tipikusMenyiiiii?!O_o-fejét amin Will elnevette magát.
-Drága édes Sarah.Te nagyon gyökér!Három óra???Jó…nem mintha érted nem utaznék ennyit de akkor is.De miért pont Yorkshire?Él ott valakid?
-Aha.A nénikém.Hozzáköltözünk.
-Wow!Na és kastélyban fogsz lakni?
-Jajj Zo ne legyél már nyomi!
-Hékás már bocsánat, de köztudott hogy Yorkshire nem éppen a csórók helye!Jártál már ott?!Csupa kastély az egész hugom!-csapott homlokon barátném,de most Will felé fordultam, aki még mindig csak mosolygott.Will volt az én kis szerencse malacom.Kicsi korunk óta ismertük egymást, és mindig megvicceltünk mindenkit.De az évek során ő is észbontó pasivá érett.
Smaragdzöld szeme és feketének tűnő sötétbarna haja volt.
-Na és te Will?Nem akarsz mondani semmit?-kérdeztem mosolyogva
-Hát Zoey már elmondta helyettem is,de azért egy hírrel még azt hiszem szolgálhatok.-mondta Will majd Zoeyt magamellé hívta, és átkarolta a derekát.Basszus ezt nem hiszem el!A két legjobb barátom együtt jár!
-Szóvsl…-kezdte Will.-Zoey és én együtt járunk.-láttam rajtuk mennyire várják a reakciomat.
Na jó legyen nekik gyereknep!Akkora vigyorra húztam a számat hogy majd szétrepedt, és csak annyit hagyta el a szám hogy:
-Jeee!Ezaz!Gratulálok!Úgy örülök nektek!-láttam mennyire jól esik nekik hogy örülök nekik.
-Köszi Sarah.Figyu holnap mikor mész?-kérdezte Z.Apropo Zoey!Még nem is mutattam be nektek részleteseben!Zoey egy gyönyörű vékony,hófehér börű,szőke göndör haju,nagy őzbarna szemű csodaszép lány.A stilusa kicsit plázacicás,de nagyon laza és mindig is ezt szerettem benne a legjobban.
-Őőő asszem délben indulunk de nem vagyok benne teljesen biztos.Viszont nekem még van mit összepakolnom, úgyhogy most lelépek.Sziasztok! Holnap ha akartok kijöhettek elbucsuzni!
-Már hogy ne mennénk?-mondták színlelt dühvel mire elnevettem magam.Jó tudni hogy vannak még olyanok, akikre számíthatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése